Orion 2005.01.12. 03:03
Még nem teljes Cthulhu kiegészítő… Szerző: Orion
A Johansen Társaság
Történelem
A Társaság megalapítása 1230-ra tehető. Ekkor intézményesített egy dominikánus szerzetes – bizonyos Veronai Tamás – a Szent Inkvizíción belül egy csoportot, amelynek feladata: „ama sátáni erők ellen való küzdelem, melyek nem emberi alakban járnak”. Tamás erős kézzel vezette a csoportot, amelyet nemsokára kiterjesztett Európa többi keresztény államára is.
Az idő múlásával, ahogy a Csoport egyre több „sátáni praktikára” derített fényt, Tamás utódja; Torinói János engedélyezte, hogy a Csoportnak azok a civilek is tagjai lehetnek, akik „Kellő szeretettel viseltetnek a mi Urunk Jézus Krisztus iránt.”
A Csoport ekkor még nyilvánosan működött. Tagjai elsősorban papok voltak, de több világi személy is dolgozott köztük. Egyre több furcsa, természetfölötti jelenséggel találták szemben magukat, és sokszor nem volt elég a hit ereje, és az idő múlásával az Inkvizíciónak egyre fogyott a hatalma.
A XVII. Századra az Inkvizíció csupán jelképes hatalommal bírt, ezért Angolhonban, egy Andrew Jamesson nevű szerzetes, aki már tagja volt a Tamás Csoportnak – ahogy ekkor nevezték – létrehozott egy Szabadkőműves céhet 1765-ben, amelyet Thomas Ladge-nak, vagy Tamás Páholynak nevezett el. A Páholynak tagjai lettek a Csoport angol tagjai, majd Páholy Nagypáhollyá vált és ismét egységbe kovácsolta a Csoportot tagjait, de a Vatikán még mindig erős befolyást gyakorolt a szervezet felett.
A XIX század elejére az Inkvizíciót megszüntették, (Ugyan volt egy kisebb kísérlet a Rend visszaállítására 1808-ban, de 1820-ban végleg megszűnt) ám a Tamás Nagypáholy továbbra is működött, de már az Egyháznak nem volt akkora beleszólása az ügyeikbe.
1925 április másodikán a Nagypáholy legnagyobb félelme valóra vált. R’lyeh elsüllyedt városa ismét szárazra került. Szerencsére a katasztrófa elmaradt Gustaf Johansennek köszönhetően, aki nemcsak látta, hanem le is győzte a Nagy Cthulhu-t.
Ez az eset meggyőzte a Nagypáholy vezetőit, hogy a szervezet korántsem elég felkészült arra, hogy szembeszálljon a Vénekkel. Ezért a Nagypáholy gyűlést hívott össze a massachusettsi Arkhamban. A gyűlésen újjászervezték a Rendet, melyet ezentúl, Gustaf Johansen tiszteletére Johansen Társaságnak kereszteltek el.
(A gyűlésen maga Johansen is megjelent. Akik ekkor látták egy összetört, hófehér hajú emberi roncsról számoltak be. Valahogy nem illett ez a kép ahhoz a hőshöz, aki megmentette a világot. A gyűlés második napján azonban már nem jelent meg.
Pletykálják, hogy öngyilkos lett, de egyesek szerint ő irányítja az egész Társaságot a háttérből, megint mások szerint hazatért Oslo-ba a feleségéhez. Akárhogy is történt Johansent soha többé nem látták nyilvánosan megjelenni.)
Az Arkhami Zsinaton – ahogy később nevezték – megállapodtak abban, hogy a Társaságnak bárki a tagja lehet, aki kellő motivációt érez magában a harcra a Vének ellen. Ám a jelölteknek, mielőtt tagok lehetnének, be kell bizonyítaniuk, hogy képesek a feladatra. Ezért új tagok általában azokból lesznek, akik akaratukon kívül belekeveredtek a Mítosszal kapcsolatban álló dolgokba.
Kijelölték a központokat, ahol a Társaság székhelyei vannak. A 10 legfontosabb központ:
Vatikán – Az Egyház nem engedte ki teljesen a kezéből a Társaságot. A Társaságot félhivatalosan ma is a Congregatio sanctii officii* irányítja és pénzeli.
Westminster – Az egykori Nagypáholy székhelyén ma sem állt meg az élet. Európa – a Vatikánt nem számolva – legnagyobb központja található itt.
Arkham – A Keleti-part legnagyobb központja működik a Miscatonic egyetemen. Az irodák a Néprajz-tanszéken vannak, egy elzárt folyosón. A legjobb állapotban lévő Necronomiconnal Arkham rendelkezik.
Moszkva – Ázsiai inkvizítorok központja. Több kisebb központ működik még Indiában és Kínában, de Moszkvai a legnagyobb.
Budapest – Budapesten őrzik a Necronomicon eddig ismert legrégebbi töredékét. Nem Csoda, hogy a Társaság tíz körömmel ragaszkodik hozzá.
Párizs – Az egykori Nagypáholy egyik fontos gyülekezőhelye. Párizsban is őriznek egy példányt a Necronomiconról.
London – Szintén rendelkezik Necronomiconnal.
Harvard – A Necronomicon másik lelőhelye.
Buenos Aires – Dél-Amerika legnagyobb központja. Szintén őriz egy Necronomicont.
Nairobi – Afrika legnagyobb központja működik itt. Nairobi a Társaság fegyverraktára. Itt gyűlik össze a legtöbb fegyver évente.
A Társaság felépítése 1925 előtt
A Szabadkőműves rend megalapítása előtt a mindenkori pápa állt a Szervezet élén. A Szervezetet főpapok irányították. Torinói János óta a tényleges harcot kezdetben keresztesek, később bárki elvégezhette. Az Inkvizíció nagy gondot fordított azonban arra, hogy emberei igaz hitű keresztényekből álljon, akik az Úr nevében, és nem a pénzért teszik mindazt, amit tesznek. Csupán fegyvereket biztosítottak harcosaiknak. Szolgálataikért bűnbocsánatban részesültek, később azonban akár földet is kaphattak, akik életüket és ép elméjüket kockáztatták a szent ügyért.
Az Inkvizíció megszűnése után Szabadkőműves Nagypáholyként működött a Szervezet tovább. A Nagypáholy vezetője a mindenkori nagymester volt, akinek a székhelye Westminsterben volt található. A XVIII. és XIX. század fordulóján már a Nagypáholy világméretűvé vált. A különböző páholyközpontok is ekkortájt alakultak ki, melyek lényegében ma is ugyanazok.
A Páholy élén a mester állt. Ő osztotta ki a feladatokat, és ő szervezte meg az akciókat. Természetesen a mindenkori nagymester alatt állt, de saját területén ő irányította a dolgokat.
A mester alatt a legények rendje állt. Feladatkörük lényegében megegyezik a mai figyelőkével (lásd ott!)
A piszkos munkát pedig az inasok végezték. Feladatuk megegyezik a mai Likvidátorokéval. (lásd ott!)
Ekkor még a Társaság vagyona kizárólag az Egyház és magánszemélyek juttatásaiból állt össze. Minden Szabadkőművesnek saját vagyonából kellett finanszírozni a nyomozás költségeit. A Rend csupán minimálisan járult hozzá egy-egy akció költségeihez.
A Társaság felépítése 1925 után
Az Arkhami Zsinaton elfogadták, hogy a Szabadkőműves rend feloszlatásra kerül. Megszüntették a központiasságot, a Társaságnak nincs egységes vezetője. Minden központ vezetője, vagy koordinátora saját maga dönt a kialakult helyzetről. Az ő feladata az estleges akciók megszervezése, ő utasítja az alatta lévő embereket. A társaságban két fajta szerepet tölthet be a karakter:
1. Figyelők: feladatuk figyelni a sajtót, különböző megmagyarázhatatlan gyilkosságok illetve „természetfölötti” gyanús történések után. Ezeknek, ha lehet utánajárni, kiszúrni a kacsákat. Itt dolgoznak komoly tudósok is, akik a Társaság könyvtárában nem megtalálható okkult könyvek után nyomoznak, ezeket begyűjtik. Illetve a veszélyes példányokat megsemmisítik.
2: Likvidátorok: feladatuk a veszélyessé vált helyzet – ha kell fegyveres – megoldása. Őket vetik be a Vének szolgái ellen. A Társaság látja el őket fegyverekkel, felszereléssel, pénzel.
A Társaság tagjai nem mindig ismerik egymást. Ha egy társasági találkozik egy olyan emberrel, akiről feltételezi, hogy szintén a Társaságnak dolgozik van egy kérdezz-felelek játék, amivel kideríthető, hogy az idegen a Társaságnak dolgozik, vagy sem.
Ez a következő:
Kérdés: Szép időnk van, jó, hogy nem esik.
Válasz: Mindig szép időnk van, ha nem esik.
Ha stimmel a kérdés és a válasz is, akkor a nyomozó biztos lehet, hogy akivel társalog, az is a Társaságnak dolgozik. Ezt még a Szabadkőművesek használták, de a Társaság is átvette.
A Társaság szabályai
A Társaság és a mágia
A mágusok csak a Szabadkőműves rendbe léphettek be. Előtte máglyán végezték volna. Bár az Egyház a mai napig nem nézi jó szemmel a mágusok működését, de a szent cél érdekében szemet hunynak felette. Sok kiváló mágus ajánlotta fel a szolgálatait a Társaságnak, köztük talán a legismertebb Richard Roy, aki a 20’ évek táján New Yorkban él és dolgozik.
Az álomsík
Az álomsíkon is vannak ügynökei a Társaságnak. A legismertebb mind közül Randolph Carter, akit Ultharban lehet a leggyakrabban megtalálni. Carter bárkinek szívesen segít, ha az ügy szálai az álomsíkra is átterjednek.
Társszervek
A Társaság fő támogatója mind a mai napig a Vatikán. Rengeteg pap dolgozik mind a mai napig a Társaságnak. A Vatikán főleg pénzzel támogatja a Társaságot.
A Társaság második legnagyobb támogatója – mit szépítsünk a dolgon? – a maffia. Nem egy maffiózó került komoly bajba az idők folyamán, ha mondjuk a csempészet műkincs fel akarta falni. A Társaság nem egy ilyen esetről tud, és nem egyszer segített is. Így a hálás keresztapák szívesen segítik ki a Társaságot főleg fegyverekkel, de nem kevés pénzzel is.
Amióta megalakult az FBI rengeteg okkultista összeesküvést göngyölített fel, így nem egy FBI ügynök került kapcsolatba a Mítosszal. Sok társasági civilként FBI ügynök. Az FBI főleg információval segíti a Társaságot.
A Társaság eddigi eredményei
A Társaság eddigi legnagyobb eredménye kétség kívül Chaugnar Faugn Mérhetetlen Vén legyőzése volt 1929 augusztusában. Egy összehangolt támadással sikerült a Vént szobor-szerű állapotba taszítani. Több száz likvidátor, a világ minden tájáról szállt szembe sikeresen a Vénnel, ám rendkívül súlyos veszteségeket szenvedtek. A Vénre rárobbantották a harc közben a barlangját és folyamatosan őrizik, hogy a Vén ne térhessen vissza. Chaugnar Faugn legyőzésén túl többször sikerült már megállítani Nyarlathotep egy-egy elszabadult „viccét” is, sőt Nyarlathotep emberi alakját is sikerült már többször is elpusztítani.
Híres inkvizítorok
Több inkvizítor ért már el számottevő eredményt, de van néhány, akinek a nevét is megemlítjük.**
Richard Roy – Talán a Társaság legnagyobb mágusa. New Yorkban él, ismeri a kis,- és a nagy Grimoire legtöbb varázslatát. Roy magányosan él egy bérlakásban, a hívatlan látogatókat általában egy kétcsövű vadászpuskával fogadja. Óvatosan kell hozzá közeledni, mindenkiben ellenséget lát, ám ha a nyomozó bebizonyítja, hogy nem egy Vén szolgája, akkor szívesen segít mindenkinek. Figyelő és mágus.
Dr. James West. – Orvos és pszichológus. Jelenleg az arkhami elmegyógyintézetben dolgozik, de vannak kapcsolatai a kórházakkal. Ha egy nyomozó beszélni szeretne valakivel, akit az elmegyógyintézetben kezelnek, akkor West tud segíteni.
Részt vett a Chaugnar Faugn elleni akcióban, mint orvos és likvidátor, azon kevesek közé tartozik, aki ép bőrrel, és ép elmével vészelték túl az akciót.
Rupert Gunner – Civilként magándetektívként dolgozik Arkhamban. A Társaság egyik legjobb likvidátora. Szintén részt vett a Chaugnar Faugn elleni akcióban, de túlélte. Bár egy ideig pszichológiai felügyelet alá került. Gunnernek több kapcsolata van a maffiával, és az Arkhami rendőrségen is. Likvidátor
Henry Daemon – Az Arkhami rendőrség gyilkossági csoportjának vezetője. Gyanús volt neki, hogy Gunnert minden felderíthetetlen ügynél ott találta, ezért le akarta tartóztatni. Gunner aztán beavatta a titkaiba. Ha valakit lesittelnek Daemon felügyelő tudja elintézni, hogy a nyomozók beszéljenek a delikvenssel. Természetesen, ha nyomós indok miatt tartóztatnak le valakit, akkor Daemon nem fog segíteni a szöktetésben, sőt minden erejével igyekszik azt megakadályozni, Társaság ide, vagy oda. Likvidátor.
Don Givanni – Arkham legnagyobb maffiózó keresztapája. 1926 egyik éjjelén Gunner megmentette egy csapat ghul-tól, azóta hálából pénzt, és fegyvereket biztosít az arkhami nyomozóknak. (Na meg természetesen a legjobb skót whiskyket, hisz néha nem lehet kibírni józanul.)
Nem tagja a Társaságnak.
Taggá válni, avagy tippek mesélőknek
Ha egy nyomozó belekeveredik egy ügybe, akkor a Társaság előbb-utóbb felfigyel rá. Először kaphat névtelen fenyegető üzeneteket, hogy maradjon ki az ügyből. Ezzel általában azt mérik fel, hogy mennyire kíváncsi, elhivatott az adott személy. Ha a nyomozót keményebb fából faragták, ezek a levelek, csak lendítenek az elszántságán. Beavatkozni csak végső esetben avatkoznak. Kicsit hagyják, had járjon a nyomozó a dolgok után.
Legkönnyebben talán az alapkönyvben leírt „Játszd újra Leroy” című kalanddal lehet bemesélni valakit. Ha a mesélő úgy intézi, hogy Leroy a modul végén feltámassza a holtakat a temetőben, akkor a nyomozók nekiállhatnak zombikat aprítani, de nem sok eséllyel. Az utolsó pillanatban befuthat egy Társasági autó, és kimentheti a bajból a nyomozókat. A Társaságiak elviszik az Arkhami központba a nyomozókat és máris tagok a játékosok. Természetesen más módon is kapcsolatba kerülhetnek a Társasággal.
* – Az inkvizíció mind máig működő utód szervezete. Magyarra talán Egységes Szent Műhelynek lehetne fordítani.
** – Mindegyikük a 20’ években élt.